A nőgyógyászati mióma, vagy méhizomdaganat nagyon gyakori, jóindulatú elváltozás a méh izomfalában. Sok nőnél semmilyen panaszt nem okoz, ezért nem minden mióma igényel kezelést. A kezelés, esetleges eltávolítás számos további szemponttól függően lehet szükséges. Ezeket a szempontokat mutatta be dr. Józan Gyöngyi, a Nőgyógyászati Központ – Prima Medica nőgyógyásza, sebész, aki a lehetőségekről is beszélt.
A mióma leggyakrabban nem okoz tünetet
A mióma a méh izomrétegéből kialakuló jóindulatú daganat, amely hormonfüggő elváltozásnak számít. Kialakulásában és növekedésében kiemelt szerepe van az ösztrogénnek, ezért elsősorban a fogamzóképes korú nőknél fordul elő gyakrabban, különösen ösztrogéndominancia esetén. Pubertás előtt és a menopauza után ritkán mutatható ki mióma, mivel ezekben az életszakaszokban alacsonyabb az ösztrogénszint.
A miómával élő nők jelentős részénél semmilyen panasz nem jelentkezik, így az elváltozás sokszor csak rutin nőgyógyászati vizsgálat során derül ki. Amennyiben tüneteket okoz, azok típusa és súlyossága elsősorban a mióma méretétől, elhelyezkedésétől és az esetleges szövődményektől függhet.
Ritkább esetekben a növekvő mióma nyomhatja a környező ereket is, ami akár trombózis kialakulásához vezethet. Terhesség és szülés során szintén okozhat komplikációkat, például fekvési rendellenességet, a magzat beilleszkedési problémáit vagy gyenge méhösszehúzódásokat. Bár nagyon ritkán fordul elő, a miómagöbök rosszindulatú daganattá, úgynevezett leiomyosarcomává is átalakulhatnak, amely már speciális onkológiai kezelést igényel.
Mikor szükséges kezelni a miómát?
- Ha a nőgyógyászati vizsgálattal, hüvelyi ultrahanggal és szükség esetén MRI-vel vagy méhtükrözéssel igazolódott a mióma jelenléte, a pontos kezelési tervet az egyéni helyzet alapján állítjuk fel – ismerteti dr. Józan Gyöngyi, a Nőgyógyászati Központ – Prima Medica nőgyógyásza, sebész. – Tünetmentes, kisebb miómáknál gyakran elegendő a rendszeres nőgyógyászati kontroll és ultrahangos követés. Az is megfigyelhető, hogy a menopauza után a miómák gyakran maguktól zsugorodnak. Ám bizonyos esetekben megfontolandó a kezelés, ha a mióma mégis tüneteket, panaszokat okoz. Ez lehet például az erős vagy elhúzódó menstruációs vérzés, a vérszegénység, a kismedencei fájdalom vagy nyomásérzés, a gyakori vizelés vagy székrekedés, vagy ha a mióma meddőséggel, vetéléssel hozható összefüggésbe. Ugyancsak szükséges lehet a kezelés, ha gyorsan növekszik vagy felmerül rosszindulatú elváltozás gyanúja.
A kezelés maga attól függ mekkora a mióma, hol helyezkedik el, milyen gyorsan növekszik, okoz-e tüneteket, tervez-e a páciens terhességet, illetve mennyi idős a beteg.
A kezelés lehetőségei: gyógyszertől a műtétig
- Gyógyszeres kezelés: A gyógyszerekkel a cél többnyire a tünetek csökkentése, nem feltétlenül a mióma eltüntetése. Az adott tünetet megcélozva a nőgyógyász elrendelhet többek közt hormonális fogamzásgátlót, progeszteron tartalmú spirált, vérzéscsökkentő gyógyszereket, illetve akár GnRH-analógokat is, amelyek átmenetileg csökkentik a mióma méretét.
- Műtét vagy beavatkozás: Mióma eltávolítása (myomectomia): ezzel a módszerrel a miómát távolítják el, a méh megmarad. Gyakran ez a választandó módszer, ha a beteg szeretne később gyermeket, vagy ha csak kevés, jól hozzáférhető mióma van. Az eltávolítás módja mindig egyéntől és helyzettől függ, lehet hiszteroszkópos (méhtükrözéssel összekötött eltávolítás), laparoszkópos vagy hasi műtét általi.
- Méhartéria embolizáció: ez egy radiológiai beavatkozás, amely során elzárják a miómát tápláló ereket, így az összezsugorodik.
- Méheltávolítás (hysterectomia): itt végleges megoldásról van szó, főleg nagyon nagy, sok panaszt okozó vagy többször kiújuló miómák esetén, ha már nem tervez terhességet a páciens.
Dióhéjban
Ha valaki miómára gyanakszik, érdemes mielőbb nőgyógyászhoz fordulnia, mert a korai felismerés segíthet megelőzni a súlyosabb panaszokat és szövődményeket. Bár a mióma jóindulatú elváltozás, de okozhat komolyabb panaszokat, akár termékenységi problémákat is. A nőgyógyászati vizsgálat és az ultrahang pontos képet ad a mióma méretéről, elhelyezkedéséről és állapotáról, így személyre szabott kezelési terv alakítható ki. A rendszeres kontroll különösen fontos, mert egyes esetekben a mióma gyors növekedése vagy ritka szövődményei további beavatkozást tehetnek szükségessé.
Tudástár:
https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/uterine-fibroids/diagnosis-treatment/drc-20354294
https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC5854898/
Forrás: Nőgyógyászati Központ – Prima Medica (www.nogyogyaszatikozpont.hu)
