A szagláscsökkenésnek sokféle oka lehet, az egyszerű megfázásból eredő orrdugulástól a fül-orr-gégészeti, neurológiai és egyéb betegségekig. Dr. Viszoki Mónika, a Fül-orr-gége Központ – Prima Medica fül-orr-gégésze, allergológus és klinikai immunológus arra figyelmeztet, hogy mindenképp ajánlott orvoshoz fordulni, ha a tünet néhány hétnél tovább is fennáll, esetleg romlik, vagy ha nem magyarázható nyilvánvaló okkal.
A szaglás csökkenése és a szaglásvesztés nem ugyanaz
A szaglással kapcsolatos problémák között főleg a szaglás károsodásának mértéke a különbség.
- A szagláscsökkenés (hyposmia) azt jelenti, hogy a szagérzékelés megmarad, de gyengébb. Az illető még érez szagokat, csak kevésbé intenzíven, nehezebben felismerhetően, vagy csak erősebb szagokat érzékel. Például a kávé vagy parfüm illata tűnik „halványabbnak”, illetve mivel a szaglás nagyban befolyásolja az ízérzékelést, a hyposmiában az ételek is kevésbé ízesnek tűnnek.
- A szaglásvesztés (anosmia) azzal jár, hogy a szaglás teljesen kiesik vagy közel teljesen megszűnik. Az érintett egyáltalán nem érez szagokat, vagy csak nagyon ritkán, minimálisan. Ilyen esetben az ízek is szinte teljesen eltűnnek.
E két nagy csoport mellett léteznek egyéb szaglászavarok is, így a parosmia, vagyis a torz szagérzékelés, a phantosmia, azaz a nem létező szag érzése és a hyperosmia, ami pedig túlérzékeny szaglást jelent.
- A szaglásvesztést vagy szagvakságot (anosmia) két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik az állandó szagláshiány, ami lehet veleszületett rendellenesség (ez egy nagyon ritka állapot), a másik csoportba tartozik a részleges és átmeneti szaglásvesztés, ami sokszor a COVID első tünete volt, még a köhögés, légúti panaszok, láz előtt. A COVID még ma is köztünk él, azonban már gyakoribb, hogy bármilyen banális, orrnyálkahártyát érintő gyulladás jár a szaglás elvesztésével. Ez azonban átmeneti és spontán rendeződik. Ezzel kapcsolatos megfigyelés, hogy ha sok orrdugulás elleni, vagyis érösszehúzó spray-t használ valaki, az is okozhatja az anosmiát – hangsúlyozza Viszoki doktornő.
Milyen okai lehetnek a szaglás csökkenésének?
A szagláscsökkenésnek ugyancsak sokféle oka lehet, így például a dohányzás, de fül-orr-gégészeti, neurológiai és egyéb betegségek is.
- Neurológiai okok után akkor érdemes vizsgálódni, ha olyan tünetek is csatlakoznak hozzá, mint például a fejfájás, látászavar, memóriazavar, személyiség- vagy viselkedésváltozás, járászavar, remegés vagy lassú mozgás, illetve a szagláscsökkenés az egyik oldalon és/vagy hirtelen jelentkezik.
- Fül-orr-gégészeti betegségek is lehetnek a háttérben. Hosszabb ideig tartó szaglásvesztést okozhat, ha az orrdugulás tartósan fennáll, amit igen gyakran orrpolip vagy orrmelléküreg-gyulladás okoz. Mindezek mellett anatómiai rendellenességek, az orrmandula megnagyobbodása, orrsövényferdülés, daganat és idegentest is okozhat hasonló panaszokat. Elhúzódó szaglásvesztés kezeléséhez tehát a kiváltó okot kell megszüntetni. Ilyen esetben fül-orr-gégészeti kivizsgálás indokolt.
Milyen fül-orr-gégészeti vizsgálatok lehetnek szükségesek a szagláscsökkenés kivizsgálásához?
A szagláscsökkenés kivizsgálásában a fül-orr-gégészeti vizsgálat az első lépés, mert nagyon gyakran helyi orr- vagy melléküregi probléma áll a háttérben.
- Ha valaki szaglással kapcsolatos panasszal fordul hozzánk, nem csak az orrát fogjuk megvizsgálni. Ugyanolyan alaposan megnézzük a garatot, a fület is, ahogyan az orrjáratokat, az orrsövényt és a nyálkahártyát, hogy felfedezhessük például az orrdugulás okát, a gyulladás eredetét, az orrpolipot, az anatómiai eltéréseket és akár az allergiára utaló jeleket – ismerteti dr. Viszoki Mónika, a Fül-orr-gége Központ – Prima Medica fül-orr-gégésze, allergológus és klinikai immunológus. – Ezen túl az egyik legfontosabb vizsgálat az orr-endoszkópia, amely során egy vékony kamerával (endoszkóppal) megtekintjük az orr mélyebb részeit, a szaglóhasadék területét és az orrmelléküregek nyílásait. Ezzel a módszerrel szintén polipok, krónikus gyulladás, daganat vagy anatómiai szűkület után kutatunk.
A szaglás maga speciális tesztekkel mérhető fel, amely során az orvos azt ellenőrzi, hogy egyáltalán érzékel-e szagokat a páciens, felismeri-e őket és milyen erősségnél érzékeli azokat. A tesztek segítenek elkülöníteni a teljes szaglásvesztést, a részleges csökkenést és a torz szagérzékelést. Ezeken kívül felmerülhet konkrét allergiavizsgálat szükségessége, illetve, ha az ok nem tisztázott vagy komolyabb eltérés gyanúja van, CT készülhet az orrmelléküregekről, és MRI-re is szükség lehet.
Dióhéjban
A szaglás csökkenésének fül-orr-gégészeti vizsgálatára akkor van szükség, ha tartós (4–6 hétnél tovább tartó) a tünet, ha visszatérő arcüregi panaszok, véres orrváladék vannak jelen, ha nem múlik az orrdugulás, esetleg csak egyik oldalon jelentkezik, illetve, ha bármilyen más tünet is krónikus gyulladásra utal.
Tudástár:
https://www.bmc.org/patient-care/conditions-we-treat/db/hyposmia-and-anosmia
https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC8264728/
Forrás: Fül-orr-gége Központ – Prima Medica (www.fulorrgegekozpont.hu)
